2008. szeptember 24-én a Nyírség Szakközépiskola diákjai a Sóstói Falumúzeumba látogattak el. A szabadtéri múzeumot 1970-ben alapították a megye népi építészeti emlékeinek a megmentésére és bemutatására a sóstói üdülőhely négyhektáros területén. A múzeumfalu a megye néprajzi múzeuma is, mert itt helyezték el a Jósa András Múzeum teljes néprajzi anyagát az adattárral és a több mint 5000 felvételes fotótárral együtt. A mintegy 13 ezer tárgyból álló gyűjtemény jelentős textil- és kerámiaanyagot foglal magában, ezen belül közel ötven késő habán kerámiát.

A skanzen 1996-ban elnyerte az Év Múzeuma, 2006-ban pedig a Családbarát Múzeum címet. A faluközpont-ban a középületek és az ún. műhelysor, a kalapos-, a mézeskalácsos-, a szitás-, a csizmadia- és a suszterműhelyből álló rekonstruált épület kapott helyet. Itt látható a Barabásról áttelepített iskola, a tűzoltószertár, a XVIII. századi tervek alapján kivitelezett tivadari harangláb és kisdobronyi templom, továbbá a paplak és a kocsma, amelyben szatócsbolt is van.

A szilvamag alakú teret alkotó utcasor elején a nyírségi épületek állnak: a tiszadobi, az anarcsi és a kállósemjéni portán. Közülük legrégibb az Anarcsról származó, 1816-ban épült vázszerkezetes ház. Bereg megyét a Tarpáról áttelepített jómódú lakóépület képviseli. Az utcasortól távolabb helyezkedik el a nyíregyházi bokortanyák szlovák, helyi nevén tirpák lakosságának életkörülményeit bemutató épületcsoport és a nagyhodosi csőszház. Ezt követi három épület, amelyek, Magyarországon egyedülálló módon, a cigányok építés- és lakáskultúráját szemléltetik.

A XIX. századi Rétköz vízjárta területének építkezését két portán tanulmányozhatjuk, a beszterecin és a paszabin. Az utóbbi lakóépülete félig földbe mélyített. Szatmár gazdag építészeti hagyományaival a nagyhodosi kisnemesi, a Jánkmajtisról származó középparaszti és az 1843-ban épült tiszabecsi házban és telkén ismerkedhetünk meg. A múzeum megtekintése után, a diákparlament következet.