I.   Kovács Ildikó, aki még különdíjban is részesült a szóbelin nyújtott 100%-os teljesítményéért.

    VI.   Pór Balázs, aki szintén mentesült az összes vizsga letétele alól.

   VII.   Poór Brigitta, aki mentesült az összes vizsga letétele alól.

     X.    Hollósi Renáta, aki számítástechnika vizsga alól mentesült.

Mi a titok? Bátornak, céltudatosnak, fegyelmezettnek és motiváltnak kell lennünk, hiszen csak így tudunk eredményeket elérni! A lehetőség mindenki előtt adott, és az is biztos, hogy jó eredményeket csak áldozatos és kitartó munkával érhetünk el.

Köszönet illeti meg a felkészítő tanárokat és a diákokat munkájukért! Kívánom, legyen ez motiváló erő a fiatalabb korosztálynak is és merjenek versenyezni, hiszen megéri!

 

 

A verseny három napja alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam. Korábban is részt vettem helyi versenyeken, de ez volt az első igazán jelentős. Lehetőségem nyílt közelebbről is megismernem néhány nagyszerű osztálytársamat is, nekik köszönhetően sokkal nyugodtabban vettem részt a versenyen, mivel ha van néhány ismerős arc a közelben, az ember mindig magabiztosabb. Igaz, a verseny során egymással is vetél­kedni kellett, de ez a csoport összetartásán mit sem rontott.

Maga a verseny színhelye, Kazincbarcika nagyon tetszett nekem. Szép, csendes, nyugodt és hangulatos város, a környéket körülölelő hegyek festői hangulatot kölcsö­nöztek a tájnak. Csütörtök délután a verseny utolsó fordu­lója után alkalmunk nyílt egy kis városnézésre.

A versenyen az első megmérettetésünk gépírásból volt. A szöveg nem volt nehéz, nem úgy a hivatalos levél, itt már megizzasztottak minket. Én a címzésnél, az intéz­ménynévnél, illetve az aláírásnál szintén az intézménynévnél hibáztam. Ezután következett az informatika, amit egészen könnyűnek véltem, bár voltak benne érdekes feladatrészek.

A következő napon az idegen nyelvű levéllel kezdtünk. Köszönhetően az eddig szerzett ismereteknek és az előző esti közös felkészülésnek, ezt a levelet már egészen jól sikerült megírnom. Ezután az idegen nyelvű szóbeli vizsgarész következett, amit érzéseim szerint nagyon jól teljesítettem. Délután jött a nap fénypontja, a szakmai szóbeli vizsgarész. Mind­annyian nagyon izgultunk, milyen tételeket fogunk húzni. A hosszú várakozási idő is növelte a feszültséget. Mikor én következtem, kihúztam a tételcímeket és nagy örömömre igen jó tételek voltak. Mind a titkári, vezetési és szervezési ismeretek, mind a jog nagyon jól ment. A gazdasági ismeretek tárgy okozott némi fejtörést, de végül is sikerült kihoznom magamból tudásom legjavát.

Pénteken, az eredményhirdetésnél izgatottan vártuk, hogy milyen eredményt sikerült elér­nünk. Természetesen számunkra az egyik legfontosabb az volt, hogy minél jobb helyezést érjünk el, de nem kell mondanom, hogy mennyire nagy hajtóerőt adott az a tudat, hogy men­tesülhetünk a záróvizsga alól. Először is, miután megnyitották a rendezvényt egy nagyon színvonalas színházi darabot adott elő a helyi színjátszó csoport, méghozzá a Dzsungel köny­vét. Ezután következett, amit mindannyian vártunk, az eredményhirdetés. Mindannyiunk örömére csapattagunk, Kovács Ildikó nyerte a versenyt. Én a hatodik helyen végeztem, és elégedett is voltam magammal, főleg hogy mentesültem a záróvizsga minden része alól.

Az ezt követő állófogadás után végre hazaindultunk. Jó volt ismét „hazai” levegőt szívni és elégedetten, büszkén hazatérni.

 

  

 

 

 

2009. április 1-jén elindult kis csapatunk Kazincbarcikára. Megérkezésünk után elfoglaltuk a szállást. Szerencsénkre a négy lány egy szobába került. Csak szegény Balázs keveredett idegenek közé. Ezután már nem volt sok időnk a pihenésre, hiszen kezdődött az első megmérettetés, a 10 perces másolás és levélkészítés. Még ezen a napon sor került a számítástechnikai részre is.

A fogadtatás nagyon szívélyes volt. Este 6 órakor mentünk vacsorázni, ahol meglepe­tésünkre az iskola diákjai szolgáltak ki minket. Természetesen nagyon finomak voltak az ételek. Ez az este hosszúra nyúlt, hiszen a nagy izgalomban úgy gondoltuk, hogy hirtelen mindent elfelejtettünk és sor került az anyagok átismétlésére.

A másnap már korán elkezdődött számunkra, mert fél 6-kor már megszólalt Ági fergeteges ébresztője. A reggeli után sor került az angol vizsgarészekre, majd jött a nagy szóbeli megmérettetés. Mindenki nagyon izgatott volt. Fontos, hogy jó tételt húzzunk. A vizsga befejeztével azonban kiderült, hogy mindenkinek ugyanazt a tételt kellett elmondani. A vizsgabiztosok jókat nevethettek magukban, amikor látták dilemmázó tekintetünket, hogy most melyik papirkát is válasszuk a tételek közül.

Az este jó hangulatban telt, és nevetve beszéltük meg a verseny történéseit, bakijait. Pénteken került sor az eredményhirdetésre a Borsod Chem-nél, ami nagyon színvonalas volt, még előadással is kedveskedtek nekünk az ottani diákok. Ezután állófogadásra invitáltak minden résztvevőt és közreműködőt, ahol mindenki megtalálhatta a számára megfelelő ételt.

14 órakor indultunk az állomásra egy kedves tanár úrral, aki elvitt minket egy kisebb városnézésre. A hazaút alatt kellemes élményekkel gondoltunk vissza a Kazincbarcikán eltöltött napokra és örülök, hogy végül jelentkeztem erre a versenyre, hiszen lehetőségem nyílt arra, hogy osztálytársaimat még jobban megismerhessem.

     

 

 

 

 

 

 

Kazincbarcikára kb. 11.30-kor érkeztünk. Megkaptuk a szobáinkat, de pihenésre már nemigen maradt időnk, kezdődött a verseny első része, a gépírás és a levélkészítés, valamint a számítástechnika. A versenyrészek közötti időszakban szendviccsel és almával kínáltak minket és a vacsora is nagyon finom volt. Este a szobában még átismételtük a szóbeli tételeket, mivel úgy éreztük, hogy az eddig tanultakat mind elfelejtettük. 10 órakor még az angol levél címzését kellett egyeztetnünk egy angol tanárnővel, mert több különböző formát tanítottak nekünk.

Következő nap már nagyon korán megkezdődött, 7 órakor már letudtuk a reggelit. Az angol levél 8-tól kezdődött, az angol szóbeli délelőtt, a maradék szóbeli rész pedig délután zajlott. Mivel a megérkezésünkkor sorszámot kellett húznunk, én ötödikként mentem a vizsgabizottság elé.

A megtekintésnél szomorúan láttam, hogy a levelemet a figyelmetlenségem miatt rontottam el, és ezért nem kaptam felmentést az írásbeli rész alól.

Április 3-án már izgatottan vártuk az eredményhirdetést. Nagyon örültünk a helye­zé­seknek, de leginkább annak, hogy részt vehettünk egy ilyen eseményen. Rendkívül büszkék voltunk arra, hogy Kovács Ildikó nyerte meg ezt a versenyt.

A hazafele úton már felhőtlen volt a hangulat. Úgy gondolom, hogy ez egy életre szóló emlék marad az összes versenyen résztvevő számára.

  

 

 

 

Nekünk volt célunk, és igyekeztünk befogni vitorláinkba a szelet: időt és energiát fektettünk be, de erőfeszítéseinket végül siker koronázta, valamennyien szép eredményt értünk el. Ezenkívül jó volt tapasztalni, hogy a versenynek otthont adó Surányi Endre Szakképző Iskola mindent megtett annak érdekében, hogy jól is érezzük magunkat a Kazincbarcikán töltött napokban.

 

 

 

 

Örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, ha sportolóink az olimpián kimagasló eredményeket érnek el. „Megvertük a nagy nemzeteket.” – mondják elégedetten szurkoló honfitársaink. Kapunk egy kis önbizalmat, nemzeti büszkeséget, egy kis jóvátételt, talán kitart négy évig. A mai időkben szükségünk is van egy kis önbizalomra, a jövőbe vetett hitre.

Versenyzőink helytálltak az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen, Kovács Ildikó első lett az ügyvitelisek között. Legyőztük a nagy iskolákat.

Iskolai közösségünk nevében is köszönöm a versenyzőknek a kiváló eredményeket. Köszönöm a tanárainknak a szakszerű felkészítést. Köszönöm diákjainknak a szurkolást, a lelkesedést és köszönet jár azoknak is, akik örülnek sikereinknek.